Tavasz
„Csordultig tölti szívemet, s völgyet az arany meleg!
Hogy zengenek a lépteid, Isten! Az erdő sóhajt mély gyönyörben,
virágtól részegen szakad alá a megduzzadt patak,
a bimbók széle szinte pattog, madarak nászéneke csattog,
fent aranyszárnyú fellegek: szerelmi diadalmenet!”
Lenau. Fordította: Szabó Lőrinc
Nyár
„A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.
(Annára gondolok, ki szőke, s messze rég)
Kaszálók illatát üzenik esti rétek.
(Annára gondolok, emléke enyhe, szép!)
A nyár ragyog, lobog, pipacsosak a rétek,
(Annára gondolok, ó, én letűnt nyaram)
Őszünk be közeleg, falevél földre téved,
(Annára gondolok, és siratom magam.)”
Juhász Gyula
Ősz
“Hűs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet…
Oly hirtelen borult az est fölébem
S az ősz oly gyorsan rámtalált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.”
Juhász Gyula
Tél
“Ó a téli éjszaka
fényes érces illata!
Jégvirágok hímpora
száll a hold-kehelybe.
Holdból, fagyból így terem
szétindázó sejtelem,
mint folyondár, eleven,
a pusztát belengve.”
Weöres Sándor
