“Ki ne szeretné a mulandó szépséget megörökíteni, elraktározni? A legtöbben őrzünk egy kirándulásról, egy emlékezetes virágcsokorból, vagy egy szent helyről lepréselt levelet, virágszirmot. S aztán megfeledkezünk róla. Ha mégis rábukkanunk a kedvenc könyvünk lapjai között, az emlék felidéződik, és jó érzés lesz úrrá rajtunk pár percre, és ennyi… Vagy lehet ennél több is az ilyen szívet melengető emlékből? Gyopár megmutatja nekünk, hogy lehet.”

Idézet Bak Károlyné kiállítás-megnyitó beszédéből