Cimbalom utcai Református Gyülekezet
2018. március 25.-től május 18.-ig
2018 március 25.-én, Virágvasárnap nyitottuk meg a Budapest, Cimbalom utcai Református Egyház gyülekezeti termében a 13. kiállítást, amelyet Békési Sándor teológiai tanár és esztéta értékelt megnyitó szavaival. Ez a kiállítás május 18.-ig volt látható.
„A festett fa mennyezet többnyire nem pusztán dekoratív térelzáró, hanem egyben az építészeti tér értelmezője is. A régi nyelvben a menny és a mennyezet egyet jelent, közös tőre megy vissza. A XV. században egyre gyakrabban tekintik a mennyet paradicsom-kertnek, lugasnak. Erre utalnak a … virágdíszes famennyezetek is. Ez a virágos ornamentika borítja be a XVII. század közepétől kezdve nagyobb számban fennmaradt asztalosmunkákat, nemcsak a mennyezeteket, hanem a fakarzatok mellvédjeit, padsorok (első padok) festett díszítését, papi székeket, úrasztalokat is.”
Részlet Marosi Ernő – Magyar falusi templomok c. képeskönyvéből.
Virágok reformációja 2017. október-november
2017 októberében ünnepeltük a Reformáció 500. évfordulóját. Ebből az alkalomból rendeztünk kiállítást Debrecenben a Nagytemplom Galériáján a VIRÁGOK REFORMÁCIÓJA címmel, amely 2017 október 25.-től november 24.-ig volt látható.
A virág-motívumokat most az egyszerű kis, falusi, református templomok mennyezet-kazettáiról, szószékéről vettem és ültettem át a préselt virágok és levelek világába.
„A református vallás puritánsága miatt kezdetben a templom fehérre meszelt falaival az egyszerűséget és a külsőségektől mentes szellemet jelképezte, de a ridegség leküzdésére festeni kezdték a kazettás famennyezeteket… Fő motívum a virág lett… A mesterek festő-asztalos elnevezést kaptak, ami a két mesterség közös munkáját jelezte. A festők mintakönyvben gyűjtötték, őrizték a motívumokat. Tanultak az otthon tárgyai; a hímzések, a festett láda, vagy a cseréptál virágdíszes motívumaiból is. Két egyforma kazetta nem készülhetett.”
Részlet Szigetvári János falukutató munkájából.
Ars Sacra Fesztivál 2017.
A Szent Művészet hete, és a nyitott templomok napja. 2017. szeptember 15-24.-ig.
Mitől szent egy műalkotás?
Mitől szakrális egy mű?
Kovács-Gombos Gábor festőművész véleménye.
Egy műalkotás akkor szakrális, ha sugározza a szentség erejét és az emelkedettséget, ha magunkba fordulásra, töprengésre és megtisztulásra késztet. Tulajdonképpen ezek minden igazi műalkotás ismérvei, tehát tágabban értelmezve szükségszerű, hogy minden jó mű szakrális legyen.
Az alkotó szempontjából már persze kérdéses, hogy egy ilyen mű megalkotásához elegendő-e csupán az áhítat. Úgy gondolom, hogy ha a művész őszintén, Isten felé fordulva, imádság gyanánt dolgozik – és a mű kvalitásában is megfelelő – akkor remélhető, hogy a szakralitásra való utalás is benne van a kész alkotásban, olyannyira, hogy a későbbiekben a néző számára is érzékelhető.
Részlet az Evangélikus életben megjelent riportból.
Ebben az évben a Pócsmegyeri Rendezvényközpontban kerül megrendezésre a VIRÁGOK FELTÁMADÁSA című kiállítás, amely 2017.augusztus 18.- szeptember 24.-ig látogatható.
Nyitvatartás: reggel 8- 19 óráig, hétvégén ZÁRVA! Kivétel szeptember 16-17 szombat – vasárnap, ezek az ARS SACRA FESZTIVÁL nyitónapjai.
A Szent Művészet hete, és a nyitott templomok napja.
2016 szeptember 15-25-ig.
2016. júniusában kaptam meghívást a Fehérvárcsurgói Károlyi kastélyban megrendezésre kerülő 12.Európai Dísznövény és Kertművészeti kiállításra.
Békési Sándor egyetemi tanár, író cikke a Reformátusok lapjából.
A feltámadás kollázsai
Dr. Szarka Miklósné Darvas Gyopár „Virágok feltámadása” című kiállítása a Fehérvárcsurgói Károlyi Kastélyban 2016. június 3. – június 5.
Július elején a Fehérvárcsurgói Károlyi Kastélyban megrendezett dísznövény és kertművészeti bemutatón egy különös, ugyanakkor – egyszerű tisztaságában – színvonalas kiállítás hívta fel magára a figyelmet. Különösségét a kiállított anyag műfaja, a virág-kollázs képviselte; színvonalát pedig az alkotó, dr. Szarka Miklós lelkipásztor felesége, Darvas Gyopár garantálta.
A préseléssel szárított növényi alkotóelemekből, levelekből, szárakból, szirmokból készített kompozíciók nem tartoznak a mai művészeti élet kánonába, sokszor értékítélet nélkül kézlegyintéssel intézik el az egész műfajt, mint műkedvelő széplelkek kedveskedéseit. Azonban miért lenne a művészeti körön kívüli az, aki festék, kő vagy bronz helyett anyagának a virágszirmokat és a leveleket választja, aki gyönyörködő emberként saját alkotásának készítésében leli örömét, s nem feltétlenül abból él? Ráadásul a mi esetünkben Darvas Gyopár képzett rajzoló, Pécs iskoláinak, művészetének, különösen a Zsolnay kerámiák szépségének neveltje.
A virág- és növényábrázolások, illetve a belőlük összeállított kollázsok műfaja pedig az egyik legősibbnek tekinthető. Távol-Keleten évezredes múltja és máig tartó értéke van, gondoljunk csak a kínai hibiszkusz-, krizantém-, bambusz-, és szilvavirág-, különösen pedig az életszakaszokat buddhista felfogásban jelképező lótuszábrázolásokra. A nyugati keresztyénségben a katakombák falfestményeitől kezdve, a belőlük kiérlelődött bizánci mozaikokon, valamint a holland virágcsendéleteken át a növények és azok elemei kompozícióként a mennyei paradicsom jelentésével bírnak.
Az élő növények szárított részeiből készített kompozíciók a 16. századtól kezdve terjedtek el, amikor John Falconer brit botanikus elsőként alkalmazta a növények préseléssel történő kiszárítását, majd könyvbe helyezését úgy, ahogy azok a természetben fellelhetők. Ez a fajta Hortus siccus-gyűjtemény ugyan az egyre népszerűbb növénytant szolgálta, de a művészeket épp a tudományos osztályozások céljából elkülönített növényelemek inspirálták arra, hogy belőlük érdekes kompozíciókat hozzanak létre. Elterjedéséhez nagy lendületet adott az ősi Japánból érkező, s a viktoriánus Angliát és Amerikát meghódító úgynevezett oshibana-művészet. 1891-ben a Rochesteri Tudományos Akadémia egyik kiállításán már Mr. Streeter Alaszkában gyűjtött, préselt növény-kollázsait tekinthette meg a nagyérdemű. A 20. század elején német misszionárius fia, Frederick Vester jeruzsálemi virágok felhasználásával jelentette meg kiadványát Flowers of Holy Land címmel. Napjainkban intézeti szinten Nobuo Sugino fogja össze ezt a közkedveltté vált művészetet; illetve készítésének fortélyait W. Eugene Burkhart Jr. népszerűsíti világszerte Pressed Flower Art (2008) című munkájával. Mindenesetre az az oshibana-művészet, amelyet eredetileg szamuráj harcosok készítettek préselt virágokból, mára a nyugati világban főleg a női kreativitást hozza izgalomba. Csak egyetlen név a sok-sok alkotó hölgy közül: Grace Kelly, az amerikai filmcsillag és a későbbi tragikus sorsú monacói hercegnő, aki meg nem szűnő művészi, alkotói szenvedélyét a préselt virág-kollázsok készítésében élte tovább. My Book of Flowers (1980) című könyvében olvashatjuk: „A virágokkal való foglalkozáson keresztül kezdjük el felfedezni önmagunkról mindazt, ami eleddig mélyen szunnyadt.”
Az oshibana arisztokratikus műfaját Darvas Gyopár az önismereten túl már az evangélium hirdetésének nyelvezeteként használja. „Jelen esetünkben – vallja az alkotó – a virág teljes pompájában úgy van eltemetve a nehéz könyvlapok koporsójában, hogy feltámadásával új életre keljen, és száraz állapotában is hirdesse Teremtője dicséretét.” Nem elégszik meg azzal, hogy a szirmokat, leveleket és szárakat újra virág, növény, csokor, bokor alakjára formázza, hanem szárazzá préselt holt növényei más minőségben támadnak föl: eleven történetekké, üdvtörténetté lesznek a képzőművészeti élmény beteljesülésében. Két vizuális nyelv egyesülése ez a beteljesülés. Az Isten által teremtett világnak és az ember által alkotott művészetnek nyelve. Mindkettő nyelv érthetően szól. A teremtett világ az Isten dicsőségéről, de az elmúlásról is; a művészet az ember nyomorúságáról, de a megváltatásáról is. Jézus nem véletlenül irányítja a figyelmet a természetre: „Figyeljétek meg a mező liliomait!”. Azonban ez a teremtett világ elmúlik, a mezőnek virága elhervad, az élet nagy könyvének lapjai közt préselődve elemére bomlik szét azért, hogy a Teremtő a teremtmény természetét magára véve, áldozatával megváltsa és újjáteremtse ezt a világot. „Világnak világa, / Virágnak virága / Keserűen kínzatol, / Vas szegekkel veretül.” De még miközben mindez megtörténik, miközben az istenképű ember is átmegy a nagy átalakuláson, újabb jelentést adhat a természet átalakított elemeivel. Egyszóval: tanúskodhat. Darvas Gyopár alkotói hitvallásában „a préselt, száraz virág a maga szerény eszközeivel azt hirdeti, hogy van feltámadás! Megváltozott formában ugyan, de tovább élünk mi, emberek is, egy új dimenzióban.”
Darvas Gyopár tájképei Éden-kertek, ahol a lóhere magasabbra szökken a szilfa levelénél, ahol a májvirág, az aranyos pimpó, a vérpiros gólyaorr, a háromszínű árvácska, az útszéli zsázsa, a pacsirtafű, vagy az ösztörűs veronika virágzásuk idejétől függetlenül – az örök most ban – közösen táncra perdülnek a szirmokból körberakott egyetlen örök fényforrás körül (A kert). A Nap fénye és sugárzása a művésznél mindig a Mindenhatót jelenti, aki gondviselőként melegét, fényét adja jókra és rosszakra egyaránt, aki minden nap feltámad a megújult élet reggelét hirdetve. „Krisztus, ki vagy nap és világ, / Minket sötétségben ne hagyj! / Igaz világosság te vagy.” Az Ősz címet viselő kollázs csupán megsárgult gyertyán-, nyírfa-, hársfalevelekből áll, de úgy állnak azok egyen-egyenként az elmúlás színeivel egymáshoz simulva, hogy fafajtájuk általános lombozatát képviselve az örök erdő kórusát alkotják megismételhetetlen egyediségük – személyiségük révén. Az Élet és halál között címmel fekvő fehér rózsaszál azt a sötétséget és világosságot kapcsolja össze, amit a Teremtő a kezdet kezdetén elválasztott. Mert a rózsaszál maga az ember, akiben az értelem is, de a gonoszság is; akiben az örökség is, de az elmúlás is benne van. Valóban, a rózsa szirma, levele és szára meghalt már, kipréselt holt lap, a leggyengébb lehelet is szilánkjaivá törheti, de az alkotó kezében olyan kompozícióban minősül át, amely az ember számára elkészített Életről tanúskodik. A Búcsú a kedvestől, Angyal pecséttel és az Angyal trombitával alakjai pauszpapírra kerültek, hogy majd az ablakba állítva áttetszővé és így légiessé világíttassanak át könnyeden suhanó, a teremtésben kapott csodálatos erezetű szárnyaik.
Gyopár – havasi gyopár: nomen est omen, tudja jól az alkotó is. Az igazi művész nevét nem „csinálják”, hanem az már formáltatása előtt eleve nevén szólíttatott. A keresztségben kapott név valamikor küldetéssé lesz, tudatosul, és többé nem enged. Gyönyörködni és alkotni kell most már édes kényszerből, örömből, hálából. Aki virágnak rendeltetett, annak világa is a virág. Darvas Gyopár préselt virág-kollázsai kompozícióival, kontúrjaival, foltjaival és lendületes vonalvezetésével virágszirom-festészet a javából, az a fajta kalligrafika, amely formájában Japán ősi oshibana-hagyományát folytatja, de már az eljövendőre hangolva.
Dr.Békési Sándor teológiai tanár, író
Néhány vélemény a Fehérvárcsurgói Emlékkönyvből:
„Csodát virágzik a holt virág is gyönyörűségünkre, és Isten dicsőségére. Hálásak vagyunk érte Istennek és a képek alkotójának is.”
„A lélek és a természet szépsége sugárzik ezekből az alkotásokból! Köszönöm, hogy részese lehettem ennek az élménynek, s röpülhet az én lelkem is vele.”
„Belépve a kiállításra finom rezdüléssel találkozunk, amit a képek mestere teremt körülöttünk. Köszönjük ezt az élményt és ezt a hangulatot.”
„Hihetetlen mennyi türelem és finomság van ezekben a művekben. A színek, a formák, a kreativitás, egytől-egyig lenyűgözőek! Gratulálok, gyönyörűek!”
„Lelket balzsamozó kiállításon töltekeztünk, hihetetlen az alkotások többrétű üzenete, jelenléte! A „Szárnyas oltár” kifejező ereje különösen magával ragadó. Köszönjük a Művésznőnek, hogy ilyen jól meg tudja eleveníteni azt, amit olykor érzünk. Felejthetetlen kiállítás, felejthetetlen környezetben!”
„Szívbemarkolóan megható eredetiség, a természet végtelen tisztelete és csodája az Ön művészete. Hálásan köszönjük!”
„A természet fénypontjai, árny, fény, kezdet, vég. A csend megszólal. A szirmok esendősége által világok teremtődnek, csak így tovább, még több fénnyel, légiességgel. További munkáival is tegye boldoggá az embereket, tegye szebbé ezt a világot!”
„Megragadott a látvány, főleg azok az alkotások, amelyek az ég felé mutatnak. Nekem lelkem szárnyalását adták!”
„Örömmel láttam az elmúlást feltámadva!”
Nagy örömmel tölt el, ha visszajelzést kapok arról, hogy vannak, akik értik az üzenetet, amit tolmácsolni akartam a képeimmel.
Sz.M.D.Gy. 2016. Fehérvárcsurgó 2016. jún. 3-5.
2016. áprilisában Balatonfüreden a Siloám Ref. Otthon helyiségeiben rendeztem kiállítást a Dunántúli Ref. Nőszövetség meghívására.
Leánykökörcsin. Áprily Lajos verse:
„Az est becsuk, s egy fényes kéz kinyit, mikor a nap felhőtlen égre hág,
becézem kelyhed érző bolyhait, s tűnődve kérdem: lélek, vagy virág?”
2016 március-április a Budapesti Sylvester János Ref. Gimnázium és Szakközépiskola a következő helyszín.
Jakab Köves Gyopárka író véleménye a képekről:
„Képeidről csak a laikus csodálatával szólhatok. A riporternő szavaitól eltérően, nekem nem az jut eszembe ezekről az alkotásokról, hogy milyen jó lenne odahaza hasonlókat készíteni. Mivel ismerem a természetes anyagokat, tudom mennyire nehéz velük bánni, el sem tudom képzelni, milyen különleges technika szükséges ahhoz, hogy a kezedhez tudjad a szirmokat és a leveleket idomítani, s hogy ezek megőrzik eredeti színeiket. Ezek ismeretében, illetve technikai tudásod előtt meghajolva azt mondom, ezek a képek nem utánzásra, hanem csodálatra késztetik az embert. Számomra azok a legszebbek,ahol a kép tárgyai szinte kilépnek a földi valóságból. A balerina, ahogy repül a fényben. Az angyal, ahogy sziromruháján átsüt a fény. Ez megint csak ámulatra méltó: alkotásaidban az egyszerű papír és szirmok találkozásában megjelenik a fény! De hogyan? Ez megint az alkotói csoda kategóriája.
Képeid amúgy is utánozhatatlanok, mert ott van bennük minden műalkotás egyik nagy titka: az eredetiség. Megmelengette a szívemet az, amit a riportban mondtál:hogy minden alkotást megelőzi az a gondolat, amely megszüli a művet. Ezért lesz több, mint egyszerű kézművesség– teszem én hozzá!
2015 december 7.-től karácsonyig Biatorbágy Közösségi Házában tartottam a hatodik kiállításomat.
A megnyitón elhangzott Reményik Sándor: Csendes csodák című verse. Ennek részlete:
.„Ne várj nagy dolgot életedbe, kis hópelyhek az örömök,
szitáló, halk szirom-csodák, rajtuk át Isten szól: jövök.”
2015 szeptember közepén az Ars Sacra Fesztivál keretében kaptam lehetőséget a Budai Szilágyi Dezső téri Ref. Templomban, a következő kiállításra.
„Már jön az ősz. Magányosan az erdőn elnézem követét, a levelet,
Amely egymásra hull szelíd merengőn, és várja, míg a tél is közeleg.”
Részlet Juhász Gyula Levelek c. verséből.
2015 májusában készült a következő kiállítás a Pesthidegkúti Református Egyházban.
Marasztalnálak, májusom
„Azúr szemed, látom már, messze néz, sziromhavas lábad indulni kész.
Völgyünk csodája, tündér lányalak, és gyönyörűje, hogy marasszalak?…
Marasztalnálak, mert nem tudhatom: találkozunk még, tündér hónapom?”
Részlet Áprily Lajos verséből.
2015 április a Bősi Református Egyházközség (Felvidék) termeiben rendezhettem a következő kiállítást.
„Az új tavasz játékos ujja rügyet sodort az ághegyen,
s most lágyan enyhe szája fújja, hogy szétnyíljék és lomb legyen.”
Részlet Tóth Árpád: Az új tavaszra c. verséből.
2015 tavaszán volt a második kiállítás Bugyi község Bessenyei György Műv. Ház és Könyvtár termeiben./IKSZT.
„Az érzékeny, finom, ízléses képekbe bele lehet szeretni, hiszen életre kelnek általuk a sokunkban rég elaltatott mese, a játékosság, a képzelet, a természetjárás, a kertek szeretete, a teremtett világ tisztelete, és a természet Alkotója iránt érzett hála, öröm és dicséret.”
Részlet Bak Károlyné tanár megnyitó beszédéből.
Józsa László Művelődési Ház Igazgató sorai az emlékkönyvbe:
„Első találkozásunk alkalmával az jutott eszembe, hogy ha valaki, akkor Te bizonyára eljutottál abba a kegyelmi állapotba, amelyről Csontváry Kosztka Tivadar így írt: Kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre. Ezt elérheti, ha tisztán vannak tartva az érzései, ha szerényebben él… s ráér a pihenésben a bölcseletre, az isteni természet ismeretére… Az Isten megközelítésére feltétlenül szükséges, hogy az embernek tiszta legyen az érzése, befolyástalan a gondolatmenete.”
További eredményes alkotómunkára bíztatva kívánok jó egészséget és sok sikert!
2014 őszén rendeztem az első kiállításomat a Máriaremetei Ökumenikus Általános Iskolában.
„Hogy zsongtatok, suttogtatok, ha enyhe szél fuvallt reátok!
De most, hogy tiprok rajtatok, fáj zörgő disszonanciátok.”
Falevelek. Áprily Lajos
Fáy András restaurátor bíztató sorai a kezdeteknél.
„Gratulálok a munkáihoz, igen eredetiek, leleményesek és invenciózusak. Szépek az összeállítások, szellemesek, nagyon kreatív és sajátos, tiszta művészeti hatásokat tud létrehozni. Emellett csodálom, hogy a virágszirom lenyomatok mennyire jól konzerválták eddigi színeiket. Kívánok további alkotói sikereket és kalandozásokat, hogy technikailag sikerüljön az elképzelése, törekvése”
