Angyalok

Éjfélkor az égen a csendből elő
Angyal szállt, zengedező.
Felhőseregek, csillag-miriád,
A hold hallgatta dalát.

Mily boldog a lélek – ilyen szava kelt –
Amíg hona édeni kert.
Jóságos az Úr! – öntötte szelíd,
Hű szíve dicséreteit.

Csecsemő-lelket vitt – átölelé –
A könnyek völgye felé.
Elszállhat a dalból a szó idelenn:
A dallam, a hang sohasem!

Szennyezte, gyötörte soká a világ,
De emelte a lelket a vágy.
S nem adta az égi zenét, amíg élt,
A földi üres dalokért.

Illyés Gyula fordítása

Kattintson a képekre a nagyobb méretért!