Magamról

Önéletrajz

Dr. Szarka Miklósné Darvas Gyopár vagyok, 1944 tavaszán a  visszacsatolt Ungváron születtem, ahonnan hamarosan menekülni kellett szüleimnek a közelgő front elől. Visszaköltöztek Pécsre, itt nevelkedtem két testvéremmel együtt. Első örömteli emlékem 4-5 éves koromból, amikor egy kis bazárszerű üzletben sok szép színes ceruzát, festéket, füzetet és rajzlapot nézegettem. Az írószerbolt különös vonzását mai napig érzem; de ennek hatása sokkal később tudatosodott bennem. Az iskolában a rajzórákat szerettem legjobban. Gimnáziumi éveim alatt pedig a művészettörténet és a Zsolnay kiállítás volt rám nagy hatással, melyet sokszor megnéztem. Nagyon tudtam gyönyörködni a szép, színes porcelán vázákban, tányérokban. Később műszaki rajzoló lettem, amikor a pontosságot és a precíz rajzkészségemet fejleszthettem.

1970-ben Szarka Miklós református lelkész felesége lettem, ettől kezdve a papnék életébe és feladataiba kerültem. Négy gyermekünk született, őket neveltük a Pest megyei Bia községben (Biatorbágy). Itt a férjemnek mindenben munkatársa voltam. Ebben az időben nem volt időm és módom arra, hogy saját kedvteléseimmel foglalkozzam. 1991-ben létesült a Református Házasság-és Családsegítő Szolgálat, amelynek megszervezésével, és vezetésével férjemet bízta meg az egyházi vezetőség. Így kerültünk vissza Budapestre, itt tanulhattak tovább gyermekeink. A Családsegítő Szolgálatnál is munkatárs voltam férjem mellett. 2009-ben nyugdíjba mentem, és azóta jut időm arra is, hogy régi vágyaimat megvalósítsam. Lassan megérlelődött bennem az a szép gondolat, amit a görög bölcselőnél, Tatiosz-nál olvastam, hogy: „Hű barát az idő, mert felnyitja a szemeket, meghozza a tisztán látást, tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot…” Többek között ez a mondat indított, bátorított, hogy idős fejjel kezdjek új, szokatlan művészeti ágat művelni a préselt virágokkal, levelekkel, színes kartonlapokkal. Miközben egyre jobban elmélyültem a virágok tanulmányozásában, egyre több lelki üzenet bukkant elő bennem, versek, zenék, mondatok társultak a képekhez.  Az önismereten túl, egyre több üzenetet tudtam kifejezni a képekkel. Nagy örömöt jelentett nekem, hogy a törékeny alapanyagokból valami maradandót tudok készíteni. 2014 őszén indult el a kiállítások időszaka, amely még most is tart. 2015 őszén csatlakoztam az Ars Sacra Fesztivál munkájához, a Szilágyi Dezső téri Ref. templomban rendezhettem kiállítást.

„Nagy hálával  gondolok Istenre, aki felnyitotta a szememet arra, hogy az Ő keze alkotásaira pillantva meglássam a szépet, az egyedit egy-egy növény színében,alakjában, erezetében, bársonyos szirmában. Ezeket próbálom átmenteni, felmutatni az embereknek, gyermekeknek, hogy a Teremtő műveit jobban észrevegyék, védjék, óvják, értékeljék a természetben”

SZ.M.D.GY.

Ezt a kis verset nagyon a magam imádságának éltem meg.

Lukáts Márta

A havasi gyopár imája

Itt élek a szédítő magasban,
a meredek hegygerincen,
az örvények permén.
Uram, Te rajzoltál, Te mintáztál,
és helyeztél a zúgó rengeteg fölé!
A csillagos világ éteri fénye,
ragyogó napod melegsége,
a tiszta, harmatos levegő üdesége
bontogatta, bársonyozta,
duzzasztotta szirmomat.
Én pedig mi mást tehetnék:
átadom magam titokzatos varázsodnak,
csak növessz, szépíts, fehéríts!
Köszönöm létem minden értékét,
hogy távol tartod tőlem az élet penészét.
A jövő nem aggaszt, mert bízom:
ha itt elszáradok, az égi magaslatokon új életre támadok. Ámen.

Lukáts Márta

Ars poetica

Néha felfedezem magamban az ősember vágyát, aki barlang falára karcolta fel, hogy milyennek képzeli el a SZÉP – et.
Vagy reneszánsz művészek kis inasaként látom magam, akik törték a kezdetleges festéket, olajjal és tojásfehérjével keverték, így kísérleteztek a technikával, hogy látomásaikat a SZÉP-ről, meg tudják alkotni. Fából, vagy textilből készített alapanyagra festettek és kíváncsian lesték, milyen kölcsönhatásba lépnek egymással az anyagok, és a kész művek kifejezik-e az elképzelt, a megálmodott csodát?
Valahogy így érzek én is. Kísérletezek, hajtanak a látomások: fényes ablakokról, rezgő angyalszárnyakról, lebegő ruhafodrokról, színek összhatásairól, gótikus ablakíveken átragyogó színekről. Alapanyagaim a színes kartonlapok, saját fényképeim, természetből ellesett pillanatképek átlátszó fólián, és a törékeny préselt virágszirmok, falevelek, amelyeket gyűjtök úton-útfélen. A természet eredeti műalkotásaiból szeretnék megmenteni valamit alkotásaimban.
A látomás megvan bennem, csak a technikát kell kidolgoznom hozzá. Tanárt még nem találtam ehhez a stílushoz. Egyedül kell kitalálnom a ragasztó, a papír, az átlátszó fólia, és a virágszirmok egymásra hatását. Ehhez rengeteg idő, csend, elmélkedés, türelem, kísérletezés kell! Akkor még nem is beszéltem a kompozícióról, a színek és formák egymásra hatásáról, és az egyszerűség és nagyszerűség egyensúlyáról! Mert az áhított végeredménynek tükröznie kellene, vagy legalábbis meg kellene közelítenie a LÁTOMÁS- t!
Igen, a látomást, amilyennek én láttam a képet lelki szemeim előtt. Például egy angyal lebeg lelki szemeim előtt, ruhája fodrozódik a szélben, száll, kezében tart, óv, féltve visz valamit, egy lelket visz fel a földről az ég felé. Egy emberi lélek ég a kezében, mint egy kis mécses, viszi vissza oda, ahonnan jött. Életünk végén testünk alkotórészeire hullik, és visszatér a földbe, de a lelkünk Isten ajándéka, és ezt meg kell őriznünk, és vissza kell adnunk Alkotónknak földi utunk végén.
Ilyen gondolatok foglalkoztatnak a sok házi munka, és egyéb feladataim között, vajon lesz-e időm, szemem, kezem, türelmem, hogy valamit ezekből megvalósítsak? Az évek gyorsan peregnek, már szemüveget kell hordanom, a lexikonok tele vannak préselt virágokkal, vajon kapok-e időt és erőt arra, hogy feldolgozzam őket? „Nincs technika, nincs szaktudás, csak látomás, csak látomás!”

Budapest, 2010. dec.10.

„Minden művészeti alkotás mögött van egy gondolat”.

Ez nekem adva volt régóta a Máté Evangéliumából. Ez volt tehát az alapgondolat.

„Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem, fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon király teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül, akárcsak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezzétek: mit együnk, vagy mit igyunk, vagy mit öltsünk magunkra? Mert mind ezeket a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.
De keressétek először az Isten országát, és az Ő igazságait, és ezek is mind ráadásul megadatnak tinektek.”

Máté.6: 28-33.

A másik meghatározó gondolat az IDŐ-ről szól:

„Hű barát az idő, felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást, tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot…”

Tatiosz

Ez volt az első inspiráló gondolat, amely indított, bátorított erre a munkára 70 éves koromban.

„Magunkban hordunk minden csodát, amelyet kívül keresünk!”

(Sir Thomas Browne angol költő: 1605-1682.)